istenuccse
istenuccse [e-e; n-u] mondatszó, határozószó és főnév (régies) istenugyse, (elavult) isten uccseg (régies írva: isten ugyse, isten ucsse, Isten uccse)
I. mondatszó (régies rendsz. külön írva) <Vmely állítást (főleg ígéretet, fenyegetést) v. tagadást erősítő esküdözésként; kb. a. m.:> esküszöm (az Istenre) (, hogy) …; hitemre, szavamra mondom (, hogy) … Isten uccseg! kedves úr, Szívesen adnám [a pálinkát], de nincs. (Vörösmarty Mihály) No de már Isten uccse, megyek. (Arany János–Sollohub-fordítás) Ön nagyon szép most is, grófné, Isten ugyse; egészen elbájoló. (Jókai Mór) Oh, hazudsz! – De Isten uccse, nem hazudok. (Gárdonyi Géza) Istenuccse, elmegy az embernek a kedve a nőktől, amikor az én színésznőimet látja! (Krúdy Gyula)
II. határozószó (erős nyomatékkal, a mondat hanglejtésébe illeszkedve) (népies) <Vmely állítás (főleg ígéret, fenyegetés) v. tagadás nyomatékosabbá tételére, bizonygatásra, az esküdözés háttérbe szorulásával; kb. a. m.:> szavamra mondom, bizony mondom; igazán. Istenuccse megteszem. Erre istenuccse nem gondoltam. Istenuccse jó vásárt csináltál. Ennek istenuccse nem jó vége lesz. Kend levelet hozott? … – Istenuccse nem hoztam. (Gárdonyi Géza) Isten uccse rád öntöm! Mind rád öntöm ezt a kancsó vizet! (Gárdonyi Géza)
III. főnév ..ccsét, ..ccséje [e] (ritka) <Ez a szó mint állítás v. tagadás erősítésének, nyomósításának kifejezője.> Szavait megtoldotta egy istenuccsével. Tudok én nyelvemnek parancsolni, akár istenugysével mondhatom. (Vas Gereben) S a páternek előbb istenugysével kellett fogadni, hogy semmit abból el nem árul, amit én most meg fogok neki gyónni. (Jókai Mór)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
