jelentésátvitel
jelentésátvitel [s-á] főnév (nyelvtudomány)
1. Az a jelentésváltozás, amellyel a szó hangalakja jelentésének térbeli, időbeli v. oksági kapcsolata alapján válik új jelentés jelölőjévé. (Pl. a „nyelv” szó jelentése jelentésátvitellel változott meg a beszélő szerv és a beszéd alapját alkotó, tagolt hangokból álló jelrendszer kapcsolata alapján)
2. A szavak hangzásbeli hasonlóságán v. mondattani kapcsolatán alapuló jelentésváltozás. (Pl. a „tarka, pettyegetett” jelentésű iromba szónak az otromba szó hatására jelentésátvitellel „esetlen” jelentése is lett)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
