kába
kába melléknév kábán
1. (választékos) Olyan <személy>, akinek az érzéklése és az öntudata vmely testi v. lelki ok, esetleg külső hatás (pl. ütés, kábítószer) következtében nem tiszta, kábult. Lelkem ég, a fejem kába. (Babits Mihály–Poe-fordítás) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Megzavarodott, kótyagos <személy>.
2. (választékos) Ostoba, dőre, balga <személy>. Sok urunk nem volt rest, se kába, | birtokát óvni ellenünk. (József Attila)
3. (választékos) Kába személyre jellemző, valló, hozzá tartozó, vele kapcs. Kába remények. Rossz szivem … egy kicsit kába. És vár valamit mindhiába. (Ady Endre) Ó szép a nő és sírni kell, ha kába, Kietlen vággyal gondolunk reája. (Juhász Gyula)
kábaság.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
