kárhozat
kárhozat főnév -ot, -ja (rendsz. egyes számban)
1. (vallásügy) <A keresztény vallás tanítása szerint> nem kegyelmi állapotban meghalt ember lelkének örök szenvedéssel járó bűnhődése. Örök kárhozat; kárhozat vár rá.
2. (átvitt értelemben, választékos) Gyötrelem; nagy baj; szerencsétlenség. Kárhozatba dönt vkit. Kizökkent az idő; – oh kárhozat! | Hogy én születtem, helyre tolni azt. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Sötét szememben kárhozat volt. (Juhász Gyula) || a. (ritka, költői) Romlás, pusztulás. Halálom, és e társaké Egy véres áldozat, Melyből a honnak üdv fakad, | Zsigmondnak kárhozat! (Garay János) Mert itt kárhozat van, itt le kell gyilkolni, Mindent, ami régi, ezeréves holmi. (Ady Endre)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
