kazamata
kazamata főnév ..tát, ..tája (történettudomány, régies)
1. <Régi erődökben, várakban> a lövedékek ellen védő, rendsz. lőrésekkel ellátott, erős boltozatú, földbe mélyített v. sziklába vájt, gyak. alagútszerű helyiség; raktárnak, lakóhelynek is használták, főleg ostrom esetén. Emeletes, boltozott kazamata. A kazamata sötétsége úgy borul rám, mint koporsó fedele. (Kuncz Aladár)
2. Föld alatti várbörtön. Gyula fantáziája elröpült: Róma cirkuszaiba, középkori várurak kazamatáiba, VI. Sándor pápa asztalához. (Babits Mihály)
kazamatás.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
