kegyesség
kegyesség [ë-e v. e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. A kegyes (I. 4–5) melléknévvel kifejezett tulajdonság; vallásos buzgóság. Arany pénz helyett van szeme ragyogványa, A szelid kegyesség, a nyájas tekintet. (Arany János) || a. Vkinek kegyes (I. 1, 4) volta. A fejedelem kegyessége; az öreg nénike kegyessége.
2. Kegyes (I. 2, 5) cselekedet, magatartás, beszéd. Kegyességet gyakorolt. Köszönjük kegyességét.
kegyességi.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
