kelepce
kelepce [e-e-e] főnév ..cét, ..céje [e]
1. (régies) Madarak, vadak megfogására haszn. eszköz; csapda, tőr. Az állat beleesik a kelepcébe. Kelepcét állít a vadnak. Minden madarász megveti nektek A kelepcét, tőrt, lépet, kalitot. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (átvitt értelemben) Olyan helyzet, amelyet megtévesztő szándékkal vkinek a vesztére, rászedésére agyaltak ki; csapda. Kelepcébe ® csal; kelepcébe ejt v. szorít vkit; kelepcébe esik, kerül; kimenekül a kelepcéből; kelepcét állít, készít vkinek; kelepcét ® vet vkinek, vminek v. vmi elé. Megvásárolja … az okiratokat, amelyek ellenségének bűnét bizonyítják. Azután kelepcébe csalja és gáncsot vet neki. (Ambrus Zoltán)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
