kelet [3]
kelet [3] [e-e] főnév -et [ë], -e [e] v. -je [e] (főleg a van, nincs igével)
Vminek keresett volta, kelendősége. Vminek (nagy) keletje van: kelendő, kapós. Kint az udvaron roppant kelete lett a halnak és a bornak. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Vminek becse v. megbecsült volta. Mert a huszár szíve olyan mint a kardja, … Csak a vitézségnek van nála kelete, De kegyetlenkedni már nem természete. (Sárosy Gyula)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
