kénkő
kénkő főnév
1. (régies) Kén. Éjfélt hogy üt a torony-óra közel, Kénkő fojtó szaga terjedez el. (Arany János)
2. (ritka) Vulkanikus kitörésekből hulló, ként tartalmazó kődarab. Én, jó Uram, … | Vidítnod kell ily ritka palántát | Neked, Te, egyedül nem dőre | S kénkövekkel | Csapnod minden leselkedőre. (Ady Endre) Nagy Ninive, térj meg, | vagy kénkövekkel ég föl ez a város. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): kénkőszín.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
