kénye-kedve
kénye-kedve [e-e-e] főnév (személyragos) kényét-kedvét v. kénye-kedvét
Önkénye, hatalmaskodása. Ki van szolgáltatva az ellenség kénye-kedvének v. kényének-kedvének. Vagy nem ember a nő, folytatá gerjedve, Hogy törvényét szabja férfi kénye, kedve? (Arany János) || a. Saját tetszése, kívánsága, akarata. Kénye-kedve szerint; kényétől-kedvétől függ vmi. A hatalmasok kényük-kedvük szerint jártak el. Beszéljen ön kénye-kedve szerint. (Jósika Miklós) Szabad a magyar nép, fejét föltarthatja, Kénye kedve szerint kezeit mozgatja. (Petőfi Sándor)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
