kényszerűség
kényszerűség [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
1. Vminek kényszerű volta. A természet vas kényszerűsége; a viszonyok kényszerűsége folytán. A háborúval indokolták az adófelemelés kényszerűségét. (Jókai Mór)
2. Kényszerű helyzet, állapot; kényszerhelyzet, kénytelenség. Elháríthatatlan kényszerűség; a kényszerűség visz rá vkit vmire; beletörődik a kényszerűségbe; kényszerűségből háborút visel. Családja súlyos erkölcsi kényszerűség miatt hagyta el az országot. (Jókai Mór)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
