kepél
kepél [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (tájszó)
1. Kévéket keresztbe, kepébe (1) rak. Most csak vágjuk, este majd kepélünk.
2. (ritka, régies) A részes aratóknak járó kereszteket megjelöli.
Igekötős igék: bekepél.
kepélés.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
