keresmény
keresmény [e-e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. (régies) Vki rendszeres munkájának, foglalkozásának anyagi eredménye; fizetés, kereset. Kit saját keresménye nem táplálhat, az a társaság [= társadalom] terhére él. (Kölcsey Ferenc) Fiam már fizetéses hivatalnok …, megélhet a maga keresményéből. (Arany János) || a. (ritka) Az a pénzösszeg v. természetbeli járandóság, amelyet vki munkájával v. más módon esetről esetre megkeres; nem rendszeres jellegű kereset. [Czakó] nem volt képes keresményéből az életfenntartásra legszükségesebb költségeket fedezni. (Jókai Mór)
2. (régies, költői) Szerzemény (1). Minden keresményem haramiakézben. Még a ruháimból is kifosztottak az átkozottak. (Vörösmarty Mihály) Fegyveremre senki se tart számot, Senkié sem, igaz keresményem. (Arany János)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
