kerevet
kerevet [e-e-e] főnév -et [ë], -e [e] v. -je [e] (választékos)
Keleties, rendsz. támlátlan, rugós, kárpitozott, alacsony lábakon nyugvó, széles ülőpárnás pamlag; heverő. Szép hölgye a várnak tűnődik magában, … Néha gazdag bíbor kerevetjére dül. (Arany János) A gróf ott ült kerevetén … jobb karja be volt pólyázva. (Herczeg Ferenc)
kerevetes.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
