kérődzik
kérődzik tárgyatlan ige -tem [e], -ött, ..őddzék (..őddzön)
1. <Összetett gyomrú párosujjú patás állat> az egyszer felületesen megrágott táplálékot bendőjéből szájába felböfögi, és újra megrágja. A jószág jóllakott, most kérődzik. A barmok … A híves árnyékban kérődzve pihennek. (Csokonai Vitéz Mihály) Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek: … Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta. (Arany János) Állva alszik egy bús tehén | állva is kérődzik szegény. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, rosszalló v. gúnyos) Kérődzik vmin: elmúlt, elhangzott dolgokat – gondolatban v. szóban – tépelődve, önelégülten vagy vigaszt keresve újra meg újra elismételget. Folyton saját sérelmein kérődzik. Hadd kérőddzék egy darabig a saját fájdalmán. (Mikszáth Kálmán) Gyötrődve kérődztünk azon, ami velünk történt. (Kuncz Aladár)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
