késelés
késelés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A késel (1) igével kifejezett cselekvés; kül. verekedés közben késsel való szurkálás, vagdalkozás. Halálos késelés. Régen sok késelés történt a falusi mulatságokon. Késelésért bebörtönözték.
2. <Ács- v. bognármunkában> fának (vonó)késsel történő megmunkálása. Késeléssel készített rúd.
késelési.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
