keshedt
keshedt [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e] (ritka, irodalmi nyelvben)
1. Beesett mellű, sovány testű és rendsz. göthös, kehes <ember, állat>. Keshedt birka; keshedt öregember. Meghűlsz. Beteg leszel. Most is olyan keshedt vagy! (Móricz Zsigmond)
2. Kopott, elnyűtt, viseltes <kelme, ruhanemű>. Keshedt kabát, vászon.
Szóösszetétel(ek): keshedtruhás.
keshedtség.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
