keszkenő
keszkenő [e-e] főnév -t, -je [e]
(népies, régies) Kézben hordott (díszesebb) kendőcske. Csipkés, selyem keszkenő; keszkenőjébe köt vmit; keszkenőjével integetett. Állt a parton ezer asszony Keszkenővel és virággal, Kik zokogtak, integettek. (Ady Endre) Kis keszkenő volt, valahol még most is meg kellene lenni az iszákomban, ha el nem pusztult volna. (Móricz Zsigmond) || a. (tájszó) Fejkendő. || b. (tájszó, régies) Zsebkendő. || c. (tájszó) (Díszes) törülköző (II).
keszkenős.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
