kétségbeesett
kétségbeesett [kéccségbeesëtt] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, aki vmely súlyos helyzetben teljességgel elcsüggedt; reménytelen, elkeseredett. Kétségbeesett ember. Talán | nem hazudik kétségbeesett | lelkem, amikor | … azt súgja, hogy | szent az igazság katonája. (Szabó Lőrinc) || a. Kétségbeesést (2) kifejező, arra valló. Kétségbeesett arc, rimánkodás, szavak, tekintet; kétségbeesetten zokog. Kezdte kétségbeesett hangon hívni [a kutyát]. (Mikszáth Kálmán) || b. (ritka, túlzó) Kétségbeejtő, elveszettnek látszó, semmi reménnyel nem kecsegtető <ügy, vállalkozás>.
2. A reménytelenség ellenére minden kockázatot vállaló, minden lehetőséggel élő, elszánt. Kétségbeesett küzdelem folyik. Kétségbeesetten védekezett. Rabságát se bánná, ha vére szakadva Kétségb’esett harcon jutott volna abba. (Arany János) A tengert nézték, és azon töprengtek, nem volna-e jobb … beleugrani a vízbe, és abbahagyni az élettel való kétségbeesett viaskodást. (Hunyady Sándor) || a. Kétségbeesett eszköz, lépés: igen kockázatos, kevés reménnyel kecsegtető e., l. Kétségbeesett eszközökhöz folyamodik; kétségbeesett lépésre szánja magát. Vajon mi vihette erre a kétségbeesett lépésre? (Jókai Mór)
3. (túlzó) Nagyon lehangolt, rosszkedvű, szomorú. Miért vagy olyan kétségbeesett?
4. Olyan <cselekvés>, amelyben a cselekvő minden józan mértéket elvesztett. Kétségbeesett kapkodás, menekülés, rohanás, sietés.
II. főnév (ritka) Kétségbeesett (1, 3) személy. A korcsmaablak pirosan világított, mint a kétségbeesettek, a bajba jutottak siralomháza, ahonnan a korcsma bezárása után egyenesen az akasztófa alá mehetnek. (Krúdy Gyula)
kétségbeesettség.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
