kialszik
kialszik ige, (népies, kissé régies) kialuszik
I. tárgyatlan (csak 3. személyben)
1. <Tűz, láng, ill. égő, világító eszköz, dolog> rendsz. hirtelen megszűnik égni, világítani; elalszik (6). Kialszik a cigarettája; kialszik a ® fény a szemében; kialszik a parázs, a tűz. A gyertyák kialusznak. Az égő fáklyák kialusznak. (Arany János) Egész nap csak beszélt, s eközben a tűz kialudt. (Gelléri Andor Endre) || a. Kialszik vmi: a benne égő, világító anyag megszűnik égni, világítani. Kialszik a kályha, a kazán. A lámpák egyszerre kialudtak. Égő pipám kialudott, Alvó szívem meggyúladott. (Petőfi Sándor) A lámpa már rég kialudt az asztalon. (Kuncz Aladár) || b. Kialszik a vulkán, a tűzhányó: megszűnik működni a v., a t. || c. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Kialszik vminek tüze, lángja (lámpása, mécsese, fáklyája stb.): <érzelem, törekvés> megszűnik, elmúlik. Lelkében sohasem aludt ki a hazaszeretet lángja, a lelkesedés fáklyája. Hol az okosság mécse rögtön Kialszik, őt vezérli ösztön. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Szenvedély, érzelem> végképpen megszűnik, elmúlik. A férj szerencséjével a nő szerelme is kialudt. (Jókai Mór)
II. tárgyas
1. Kialussza magát: egyfolytában annyit alszik, amennyi felfrissüléséhez elegendő, ill. amennyit csak akar, addig, amíg álmossága teljesen megszűnik. Nincs alkalma kialudni magát. Jól kialudta magát. Szeretné egyszer kialudni magát. Ember! … eredj haza, | aludd magad ki. (Katona József)
2. Kialszik vmit: fáradtságot, fájdalmat stb. az alvás alatti pihenéssel megszüntet. Kialussza fáradtságát, fejfájását, mámorát.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
