kiküldetés
kiküldetés főnév -t, -ek, -e [ë, e] (hivatalos)
Az a tény, hogy vkit hivatalos minőségben kiküldenek (4) vhová, vminek; vmely hatóságtól egy alkalomszerű hivatalos feladat (pl. vizsgálat, ellenőrzés, tanácskozás, képviselet) végzésére kapott megbízatás. Hivatalos kiküldetés. Kiküldetésének eleget tett. Kiküldetést kapott külföldre. Ahelyett, hogy hatodnapra készültem volna el a kiküldetéssel, már negyednapra útban voltam hazafelé. (Jókai Mór) || a. Annak a személynek az állapota, helyzete, aki ilyen megbízatást kapott, ill. teljesít. Kiküldetésben van (vhol). || b. Az ilyen megbízatás teljesítésének lefolyása, az így eltöltött idő. Egész kiküldetése alatt.
kiküldetési.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
