kilát
kilát ige
1. tárgyatlan Vmely kívül levő helyre lát v. tud látni, kül. vmely nyíláson, résen, közegen át. Kilát vhonnan, vmi alól, vmi közül; kilát vhol, vmin (keresztül); kilát az álarc alól; jól kilát a bokrok közül. Olyan magasan van az ablak, hogy ki sem lát rajta a gyerek. A szűk résen nem lehetett jól kilátni. Az ablakot befogta a pára, nem lehet rajta kilátni. (Móra Ferenc) || a. tárgyatlan Kilát vhova, vmire: <nyíláson keresztül v. magas helyről> vmely kint levő helyre v. helyig messze ellát. Innen kilátni a tengerre is. A lombok közt kiláttunk a hegyoldalra. Jőjetek a tölgy alá; … Onnan kilátni messze. (Vörösmarty Mihály) Gondolj a madarakra, | kik hívek a fához, mely fészüket adja, | s mégis kilátnak, kiszállnak a légi magasba. (Babits Mihály)
2. tárgyas (tájszó) Kilátni vmit: lehet látni, hogy vmi kint van, kinyúlik, kiér vmi alól v. közül; kilátszik vmi. Kilátni az alsószoknyáját. Még a fejét se látni ki a szalmából.
3. (tájszó, irodalmi nyelvben) Vkiből, vmiből kilát vmit: vkire, vmire ránézve észrevesz, azonnal kikövetkeztet, meglát vmit, ami közvetlenül nem látható. Arany János [tekintetéből] … az öntudatos művész szellemét csak az látja ki, akinek magának is érzelme, szíve ébren van. (Jókai Mór)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
