kilel
kilel tárgyas ige
1. Kilel vkit a hideg: hidegláz, hidegrázás fogja el. Ha kilelt a hideg: úgy csak maradj itthon. (Arany János) Reszketés fut rajta végig, és elhalványodik. – Nézze csak kend, kilelt a hideg. (Tömörkény István) || a. (átvitt értelemben) Kilel vkit a hideg v. majd kileli a hideg: a) <vmely hirtelen támadt erős érzelem, kül. undor, rémület miatt> valóságos rosszullét fogja el. Egy vígjátékot hozott hozzám, attól kilelt a hideg. (Jókai Mór) [A leány] olyan különösen vihogott, hogy Estit majd kilelte a hideg. (Kosztolányi Dezső) b) (túlzó) heves szerelmi vágy(akozás) ébred benne. Majd kilelte a hideg azért a fiúért, leányért.
2. (régies, irodalmi nyelvben) Kieszel, kitalál (I. 2) vmit. Rozgonyi lakása nem valami fényes … De a szives gazda kilelé a sorját [= módját], Hogy a becsülete ne szenvedjen csorbát. (Arany János) Nérók új cirkuszt mindig csak kilelnek. (Ady Endre)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
