kincskereső
kincskereső melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy, közösség>, aki, amely elásott, elrejtett kincs után kutat. Éhes kincskereső nép gyakran megásta e regényes halmot. (Jókai Mór) || a. Olyan <eszköz, rendsz. vessző>, amelynek fizikai elváltozása <a néphit szerint> a földben levő kincset mutatja. Kincskereső kis ködmön. Az ilyen régiségbúvárnak olyan orra van, mint a … kopónak … Mondjuk inkább, olyan varázsereje van, mint a kincskereső vesszőnek. (Jókai Mór)
II. főnév Kincskereső személy. A kincskeresők elindultak a barlang mélyébe. A gyanakvó, babonás parasztok [a Kalevala szerzőjét] … néha tolvaj csavargónak vélték, néha félbolondnak, néha pedig kincskeresőnek. (Kosztolányi Dezső)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
