konkrét
konkrét melléknév -an v. -en [e], -abb v. -ebb [e] (régies írva: concret is)
1. Érzékelhető, kézzelfogható, egyedileg meghatározott. Konkrét eset; konkrét adatok tükrében; konkrét bizonyítékok hiányában; konkrét példát hoz fel; konkréten meg kell magyarázni. Konkréttények igazolják állítását. Az a komolyság, mellyel a nevetséges érveket is cáfolja [Eötvös], a concret viszonyokból vett találó hasonlatok … mutatják, hogy veszélyes emberrel van dolgunk. (Péterfy Jenő) Ott tartották a rendőrségen a sofőrt és a komornát. Nem irányult ellenük konkrét gyanú. (Hunyady Sándor) || a. (filozófia) <Az absztrakttal ellentétben> a reális létezés teljes sokoldalúságában, minőségi sokrétűségében tekintett; tárgyi. Az igazság konkrét: minden a viszonyoktól, a helytől és az időtől függ.
2. (mennyiségtan) Konkrét szám: olyan megnevezett sz., amely azt a mértékegységet is megjelöli, amelyre a benne foglalt egységek vonatkoznak. Öt liter, tíz méter: konkrét szám; öt, tíz: elvont szám.
3. (nyelvtudomány) Nem elvont. Konkrét főnév: érzékelhető v. ilyennek képzelt élőlényt v. dolgot jelentő f. (pl. ember, fa, kő, kutya, tündér, Kovács János); konkrét melléknév: érzékelhető tulajdonságot jelentő m. (pl. hangos, hideg, illatos, kék, kemény).
konkrétság.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
