könnyelmű
könnyelmű [e] melléknév -en [e] v. -n, -bb
1. Olyan <személy>, aki meggondolatlanul, a következményekkel nem törődve, felelőtlenül cselekszik. A könnyelmű fiatalok megfürödtek a jéghideg patakban. Noszty Ferenc huszárhadnagy; vidám, könnyelmű, eleven, pompás lovas. (Mikszáth Kálmán) Az öreg úr ereiben volt még egy csepp a régi könnyelmű bohém véréből. (Herczeg Ferenc) || a. Olyan <személy>, aki pénzét meggondolás nélkül fölösleges v. értéktelen dolgokra pazarolja, v. a tulajdonában levő értéket eltékozolja. Könnyelmű alak. Könnyelmű volt világéletében. A szegény asszony … azt képzelte, hogy … könnyelmű fráter vagyok, aki szórja a pénzt. (Kosztolányi Dezső)
2. Az ilyen személyre jellemző, rá valló <magatartás, megnyilatkozás>. Könnyelmű beszéd, cselekedet, ígéret; könnyelműen tesz, vállal vmit. Ha férfi lelkedet Egy hölgyre föltevéd, S az üdvösségedet Könnyelműn tépi szét … Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. (Vörösmarty Mihály) Könnyelműn játszik, a bohó, Céltalanul szökelve mint gyerek. (Komjáthy Jenő) || a. (átvitt értelemben) Hejh, mostan puszta ám igazán a puszta! | Mert az ősz olyan gondatlan rosz gazda, Amit a kikelet És a nyár gyüjtöget, Ez nagy könnyelműen mind elfecséreli. (Petőfi Sándor) || b. (ritka) Könnyelműséget kifejező. Könnyelmű arc, szem, tekintet. Könnyelmű fekete szemei ragyogva tétováznak erre-arra. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) Olyan <idő(pont)>, amelyben vmely meggondolatlan, könnyelmű cselekedetet követ(ett) el vki. Könnyelmű óra. Egyetlen könnyelmű perc súlyos következményekkel járt. Önkezével vetett véget életének, egy könnyelmű pillanatban. (Kosztolányi Dezső)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
