közepett
közepett [e-ë v. e-e] határozószó és névutó
I. határozószó (ritka, régies) Középen, középütt. Közepett a császár űl aranyos székben. (Arany János) Kétoldalt … magas egyenes sziklafalak, közepett az óvilág óriás folyama … : a Duna. (Jókai Mór)
II. névutó (ragtalan v. személyragos szóval, azzal együtt értve) (régies, választékos)
1. A szóban forgó terület középső részén, vmely csoportban úgy, hogy vkik v. vmi(k) körülveszi(k). Lyánykái közepett, a hű Pekri Anna Játszik és enyeleg. (Arany János) A puszta közepett úgy érezte magát, hogy ő most egy porszem. (Jókai Mór)
2. A szóban forgó cselekvés v. folyamat lefolyása közben, bizonyos kísérő jelenségektől körülvéve. Java-múlatozásunk közepett ránk töre. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Az égdörgés, a viharordítás közepett lehete hallani a tompa dobszót. (Jókai Mór) A generális halotti csend közepett osztott. (Herczeg Ferenc)
3. Vmely állapot tartamának közbülső idején; közben (nem az elején s a végén); vmely állapot erősebb jelentkezése alatt. Epedtem, Hogy boldogságod közepett még lássalak egyszer. (Vörösmarty Mihály)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
