közibe
közibe [e] határozószó (személyragos) közibém, közibéd, közibénk v. közibünk, közibétek [ë], közibük v. (régies) közibök
1. (az egyes számú alakok csak szembeállításban) A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személyek, tárgyak közé. Közibém és bátyám közé furakodott. Állj közibénk! Elveszünk az ordítók miatt … Én ugyan nem állok a sereghez, Mely kíséri őket …, És ha egyszer közibök vetődöm, Nem egyébért lépek a csapatba, Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez Ál nagyok győzelmi szekerét. (Petőfi Sándor) Hanem azt az egyet mondom, öreg, néked: Úgy verd ezután is közibünk az éket, … Hogy szörnyü halált halsz. (Arany János)
2. (csak 3. személyű alakban) Közibe … vmi(k)nek, vkiknek: vmi(k), vkik közé. Közibe csap a lovaknak; közibük ® cserdít. Közibe rugtatott a szögletbe nyomult némbertömegnek. (Jókai Mór) Elhelyezkedtünk, Suska közibe vágott a lovaknak. (Mikszáth Kálmán)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
