különítmény
különítmény főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (katonaság) Vmely csapatnak az a része, amely egy nagyobb szervezeti egységtől különváltan, bizonyos önállósággal végezhet katonai feladatokat. ® Visszamaradó különítmény. || a. (történettudomány, rosszalló) A Horthy-fasizmus kezdeti szakaszában katonai szervezetű ellenforradalmi csapat. Gyilkos, kivégző, számonkérő különítmény. A fehér tiszti különítmények garázdálkodásait az egész haladó világ elítélte.
2. (ritka) Egy nagyobb szervezetnek vmely részfeladat elvégzésére alakult kisebb csoportja. Az úttörőcsapat vízszerző különítménye.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
