kútfő
kútfő főnév -t, kútfeje [e-e]
1. (régies) Az a hely, ahonnan vmely forrás fakad, ered. Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek A boldogság karjain, | Vígadoznak a kies Fürednek | Kútfején és partjain, Addig én itt sírva sírok. (Csokonai Vitéz Mihály) Mint aki a szent Lethe vizébe néz, | … Igy adta vissza életadó ered, Oh kútfő! nekem az életet és reményt. (Berzsenyi Dániel) Sok csodát az égen látunk, … Kútfejeknél törvényt látunk. (Babits Mihály)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Kútforrás (3). Gyászemlékü vidék! mi sok ínség kútfeje lettél. (Kisfaludy Károly) Nincs biztosb kútfeje a … bőségnek, … mint célirányosan elrendelt ház [= elrendezett háztáj]. (Széchenyi István) Nem is beszélnek semmit, … csak hallgatnak, a hallgatás lévén a jóságnak legbiztosabb kútfeje. (Móricz Zsigmond)
3. (tudományos) Olyan, rendsz. régibb írott mű, amelyből vmely tudományos munkákhoz adatokat, bizonyító anyagot merítenek; (kút)forrás. A magyar történetírás kútfői; régi kútfőkből merít. Van tárgy, mely első tekintetre drámainak mutatkozik … Kérdés továbbá: költeni kell-e azt egészen, vagy inkább ismeretes kútfőből … meríteni? (Vörösmarty Mihály) Valamelyik német filozófust … bemutatod, német kútfők után, és kész az akadémiai szék. (Tolnai Lajos)
kútfői.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
