lehangol
lehangol tárgyas ige
1. (ritka, zene) <Hangszeren egy v. több húrt> esetenként a megszabott módon mélyebbre hangol. Ebben a műben a nagybőgő „e” húrját „d”-re kell lehangolni. || a. (zene) Vmely hangszert lehangol: vmely hangszernek egy v. több húrját esetenként a megszabott módon mélyebbre hangolja.
2. (átvitt értelemben) Vmi elkedvetlenít, elcsüggeszt vkit; kedvét szegi, lehangolttá teszi. A balsiker, az eset nagyon lehangolta. Nem a kudarc hangolta le, hiszen arra elkészült. Valami önvádféle furdalta, hogy hűtlenné lett Annához. (Kosztolányi Dezső)
lehangoltat.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
