liheg
liheg [ë] ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]
1. tárgyatlan <Szervezetének, kül. légzőszerveinek megerőltetése v. érzelmi felindulás következtében> a rendesnél szaporábban v. erőlködve, hallhatóan lélegzik. Liheg a fáradtságtól, a futástól, a nagy melegtől; liheg dühében, a gyönyörűségtől; lihegve kapkod levegő után. Örömtől lihegve futott eléje. A kutya lógó nyelvvel liheg a küszöbön. Szóláshasonlat(ok): úgy liheg, mint a hízott ® lúd. Gurult az öreg úr, mint az ördögmotolla, nagy lihegve a kövérsége miatt. (Mikszáth Kálmán) A juhok egy tömegben állanak, összebújnak, melegük van, lihegnek. (Móricz Zsigmond) Jani … lihegve kötözi a kévét. (Nagy Lajos) || a. tárgyas Így mond vmit. Oh ne tréfálj az ilyennel – lihegé …, elsápadva, eltorzult arccal. (Jókai Mór)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben) Liheg vmiért, (ritka) vkiért v. vmi után: sóvárogva vágyik vmire. A leány, – maig se tudom, – engem szeretett-e oly igen? vagy azt a párisi eleven másomat? de szinte lihegett értem. (Gárdonyi Géza) Vászonra szánta minden jövő álmát és színekért lihegett. (Ady Endre) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Bosszút liheg: erős indulattól fűtve kegyetlen bosszúra vágyik.
Igekötős igék: beliheg; elliheg.
liheghet; lihegő.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
