locspocs
locspocs főnév• (bizalmas, hangutánzó)
A címszót követő „fn” rövidítés után pótlandók a ragozott alakok: -ot, -a
1. Félig elolvadt hó v. híg sár, ill. az ezzel borított út, terület; licslocs. Kint nagy a locspocs. Kerüld ki azt a locspocsot! Valami olyast hall messze, ami hasonlít az emberi léptekhez, melyek besüppednek a locspocsban. (Mikszáth Kálmán) A városi ember…, nem lát egyebet az esőben, mint ruhát rontó vizet, amely megkotyvasztja a kiállhatatlan locspocsot. (Bársony István) || a. (ritka) Nedves, sáros, esős idő. Már megint milyen csúnya locspocs van!
2. jelzői használat(ban) Nedves, sáros, esős <idő, időjárás>. Csúnya locspocs idő van kint. Bárcsak meleg napfény volna, Vagy kemény télre hajolna Már ez a locspocs idő! (Csokonai Vitéz Mihály) Jaj de nehezen szárad ez a ruha az ilyen locspocs időben. Csakúgy szakad már megint az eső. (Jókai Mór)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
