lüktet
lüktet [e] tárgyatlan ige -ett, -tek [ë, e], ..essen [e-ë] (csak 3. személyben)
1. <Ér, szív> folyamatosan és ritmikusan kitágulva, majd összehúzódva, észlelhető lökéseket végez. Az erek kéken-zölden lüktettek homlokán. (Jókai Mór) || a. <Vmely testrész, seb> minden érlökésre fájón nyilallik (egyet). Lüktet a feje, halántéka, homloka, a sebes ujja. Összeforr a mély seb, bárhogyan lüktet is. Sajogva lüktet homlokunk. (Kosztolányi Dezső) Homloka lüktetett, amint a folyosói ablak üvegéhez szorította. (Babits Mihály) || b. Lüktet a vér: a szív, ill. az ér lüktetését követő, észlelhető mozgást végez. || c. (átvitt értelemben) [Kemény Zsigmond] alakjaiban meleg vér lüktet, s az élet ösztöne erős. (Péterfy Jenő)
2. (átvitt értelemben) <Élet, életerő, akarat, gondolat, vágy> tettre vágyó erővel, élénken és ritmikusan működik. Nem lüktetett-e minden erében azon életerő, mely … mindenikünket ösztönszerűleg létéhez köti? (Eötvös József)
3. (átvitt értelemben) Lüktet a ritmus: gyorsan és szabályosan ismétlődő lökések érzetét kelti bennünk.
4. (átvitt értelemben, költői) <Szerkezet v. vmely része> hang formájában észlelhető ritmikus mozgást végez. Az óra lüktet lassu percegéssel. (Arany János)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
