mar [1]
mar [1] ige -t, -jon
1. tárgyas <Főként állat> fogával tép, cibál vmit, vkit; dühösen (meg)harap(ja), és ezzel sebet okoz. Éhségében dühösen mar vmit. Két kutya … egymást marta dühödve Egy nyomorú juhbőr-darabért. (Petőfi Sándor) Az ember … Egymást mint a vadállat marja, tépi! (Tompa Mihály) || a. tárgyas (választékos) Harapdál. Estig az érc zablát marja szegény pára. (Arany János) Nyög az este, kinyújtom két karom, Ajkam marom. (Ady Endre) || b. tárgyatlan Vmibe mar: erőteljesen, dühösen beleharap. A kutya a lábába mart. || c. tárgyas (ritka) <Kígyó> méregfogával megsebesít, megmar vkit. Fölszisszen, mintha valami kígyó marta volna. (Mikszáth Kálmán) || d. (tárgy nélkül) <Kígyó> méregfogával sebet szokott ejteni az emberen. Vigyázz, ez a kígyó mar! || e. tárgyas (tárgy nélkül is) (ritka) <Némely rovar> erősen csíp (2). Egész este martak a szúnyogok.
2. tárgyas (ritka, költői) <Hegyes tárgy> sebez. Nap égeti és tüske marja … (Juhász Gyula)
3. tárgyas (tárgy nélkül is) <Vmilyen vegyi hatást előidéző anyag, folyadék vmit, vmely testrészt> folyamatosan kikezd, roncsol úgy, hogy anyagán erős (vegyi) elváltozást okoz. A lúg marja a ruhát, a mosónő kezét. Vigyázz a sósavra, mert mar! Őseimnek véres kardja Fogason függ, rozsda marja. (Petőfi Sándor) || a. tárgyas (ritka) Vmibe marja magát: <erős vegyi hatású anyag> (vegyi) elváltozást okozva behatol vmibe. || b. (átvitt értelemben) Annyira a szívébe marta magát ez a méreg Ocskaynak, hogy egész este nem jött meg a kedve. (Jókai Mór)
4. tárgyas (tárgy nélkül is) (átvitt értelemben) <Füst, metsző hideg, csípős anyag> huzamosan szúró, éles fájdalmat okozva erősen csíp (3b). Marja a füst a szemét. De mar ez a füst! Vörösre mart a csípős hideg … minden arcot. (Mikszáth Kálmán) Kiköpte a padlóra … a szivarját … mely csípős mérgével marta nyelvét. (Kosztolányi Dezső)
5. (átvitt értelemben, választékos) Vmi mar vkit v. marja vkinek a lelkét, a szívét: <vmely bántó érzelem> lelki szenvedést okozva folyton, nagyon nyugtalanít, emészt (4) vkit. Marja a bánat, a szégyen. Viddint, noha sokra halált szórt, Szégyene marja nagyon. (Vörösmarty Mihály) És most te pirongatsz, mintha eléggé nem Marna kegyetlen bú anélkül is éngem. (Arany János)
6. tárgyas (átvitt értelemben, rosszalló) Vki mar vkit: rágalmazással, szidalommal, pörösködéssel vkinek folyton ártani, vkit ismételten v. huzamosabb időn át bántani igyekszik. Mindig marta a szomszédja. Már megint marják egymást. || a. tárgyas (ritka, rosszalló) Vhova mar: állandó piszkálódással, szidalmakkal elüldöz vhova; elmar. Két fiúval áldott meg az Isten, hova martad az egyiket? (Vas Gereben) || b. tárgyas (tárgy nélkül is) (ritka, rosszalló) Vkinek a nyelve mar vkit: vki nagyon gúnyos megjegyzéseket szokott tenni, v. gyakran rágalmaz, támad vkit. Törnek reád, uram, félj. | A főnemesség nyelve mar. (Czuczor Gergely)
7. (átvitt értelemben, bizalmas) Töri, marja magát: erőlködve, küszködve törekszik <vmely erkölcsi v. anyagi cél elérésére>. Ezért törtem, martam én magamat érettetek? … (Tolnai Lajos)
8. tárgyas (műszaki nyelv) Marógéppel, ill. maróval szokásszerűen v. folyamatosan megmunkál vmit. Fogaskereket, horonyt mar.
Igekötős igék: belemar; elmar; felmar; kimar; lemar; megmar; összemar; szétmar.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
