mart
mart főnév -ot, -ja (tájszó, irodalmi nyelvben)
Általában magasabb fekvésű, meredek hely; emelkedő, kapaszkodó; part. Fölmásztak a martra. A mély út martjára felszökve a … mohos pázsiton gyalog megy. (Jókai Mór) Megállt az esti marton, nézte a vérző fákat. (Tóth Árpád) || a. Magas, meredek (rendsz. kimosott) vízpart. A Duna, a folyó martja. Gím után ők egyre törnek Puszta martján sós tengernek. (Arany János) Az összeszorított Szemes folyónak itt már éppen semmi martja sem volt. (Jókai Mór)
martos.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
