megsemmisítő
megsemmisítő [ë-ë] melléknév -n v. -en [e] v. (régies) -leg [e]; (-bb)
1. Olyan, aki, ami megsemmisít (1, 2, 4) vmit. A forgalomból kivont bankjegyeket megsemmisítő hivatalnok; a vetést megsemmisítő jégeső; a támadókat megsemmisítő géppuskatűz. Megsemmisítő csapást mértek az ellenségre. [A hadsereget] igyekeztek a megsemmisítő visszavonulás után helyrehozni. (Kuncz Aladár) || a. (átvitt értelemben, jogtudomány) Olyan <végzés, határozat>, amely semmisnek, érvénytelennek nyilvánít vmit. A szerződést megsemmisítő ítélet.
2. (átvitt értelemben) Olyan, ami erkölcsi, lelki értelemben (teljesen) összetör vkit. Megsemmisítő gúny, bírálat. Átkozd meg, kik tégedet Ily nyomoruságba löktek; Mondj megsemmisítő átkot Hajlékukra. (Petőfi Sándor) Felkutatja… barátjának múltját. Kövér panamákat talál benne, megszerzi a barátja ellen szóló megsemmisítő bizonyítékokat. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben) Megsemmisítő fölény: olyan f., amely már eleve reménytelenné teszi a küzdelmet a szemben álló fél számára. || b. (átvitt értelemben) Vki iránt érzett teljes megvetést kifejező. Megsemmisítő pillantás, tekintet.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
