mellőle
mellőle [e-e] határozószó (személyragos) -m, -d, ..lünk, -tek [ë], ..lük v. (régies) ..lök. Nyomósítva: őmellőle, őmellőlük.
A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személy, tárgy v. dolog mellől (1–5). Elült mellőlem. Elköltöztek mellőlünk. Áthelyezték mellőled hozzám. Elpártolt mellőletek. Birkozott a borral [Toldi]… | Bence, meg a másik, eláztak mellőle. (Arany János) Látta, hogy hullanak el mellőle tanárjai, idősebb osztálytársai. (Kosztolányi Dezső)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
