morcos
morcos melléknév -an, -abb (hangfestő)
1. Olyan <fiatalabb személy, főleg gyerek>, akinek komor tekintetéből és elutasító magatartásából látszik, hogy rosszkedvű v. neheztel vmiért. De morcos ma ez a gyerek! Mari … a sarokban üldögélő morcos kisfia érdekében szaporán pislog a befőttosztás felé. (Móricz Zsigmond) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló. Morcos ábrázat, viselkedés. Veronka visszafordult a pitvarból, morcos arcot vágott. (Mikszáth Kálmán) S csak ha … anyám szavát | hallottam, … | csak akkor hallgattam el, morcosan, | és egyre jobban szégyeltem magam. (Szabó Lőrinc)
2. (ritka) Olyan <személy>, aki alkatánál fogva állandóan rosszkedvű; mogorva. Az apja, egy morcos katonatiszt, spártai módon nevelte. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka) Ilyen emberre jellemző. Kiválogatták [követeknek] … a legmorcosabb képű embereket. (Gárdonyi Géza)
3. (átvitt értelemben, ritka) Barátságtalanul felhős, komor <idő(járás)>. Az idő is morcos, kellemetlen, nagy esőcseppek hullnak alá. (Mikszáth Kálmán)
morcosság.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
