munkanélküliség
munkanélküliség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (1945 előtt)
1. Vkinek munka nélküli állapota. Munkanélkülisége miatt éhezett a családja.
2. <A tőkés gazdasági rendszerben> a gazdasági életben v. vmely termelési, foglalkozási ágban, szakmában gazdasági, termelési válság, nehézségek következtében s általában a tőkés felhalmozás törvénye és a tőke szerves összetételének növekedése következtében szükségszerűen bekövetkező állapot, amikor sok a munkanélküli. Átmeneti, égető, katasztrofális, krónikus, részleges, teljes munkanélküliség; ipari, mezőgazdasági munkanélküliség; a munkanélküliség csökkentése, enyhítése, leküzdése, megszüntetése, növekedése; a munkanélküliség csökken, enyhül, nő, növekszik. A munkanélküliség aggasztó méreteket öltött. A munkanélküliség réme fenyegetett az iparban. A munkanélküliség a szocializmusban teljesen megszűnik. A gazda mindenen csak mosolyog … Ha arról beszélünk neki, hogy mi van az országban, mosolyog … Népnyomor, munkanélküliség, … harmincezer munkátlan kubikos, ez mind nem létezik neki. (Móricz Zsigmond)
munkanélküliségi.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
