nagylelkű
nagylelkű [e v. ë] melléknév -en [e], -bb v. (ritka) nagyobb lelkű (választékos)
1. Nemes, emelkedett gondolkodású, fölényével vissza nem élő, egyéni sérelmek megtorlásáról önként lemondó, megbocsátó. Nagylelkűen megbocsátott ellenségének. De im, midőn épen kezében a halál, Nagy lelkű asszonyom szabadságot ajánl. (Arany János) [Vörösmarty] nagyobb lelkű volt, mintsem irigy lehessen. (Gyulai Pál)
2. Önzetlenül bőkezű, adakozó. Szerencsémnek tartom, ha e nagylelkű nőt, ki nyomorúságában is jót tesz másokkal, … segíthetem. (Csiky Gergely) Nagyon figyelmes és nagylelkű házigazda volt. (Kuncz Aladár) || a. Ilyen személyre valló. Nagylelkű adomány, eljárás, kijelentés, magatartás, megbocsátás, viselkedés.
3. (régies) Bátor, rettenthetetlen, hősi(es). Éljetek ti is, rettenthetetlen magyar seregek, nagylelkű hazámfiai! (Csokonai Vitéz Mihály)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
