négyel
négyel [e] tárgyas ige -t, -jen [ë] (ritka, régies)
Felnégyel (2). A négyelni való, megvert háromszor … (Fazekas Mihály) [Az elítéltet] négyelve hordozzák szét a bakó lovai. (Kemény Zsigmond)
Igekötős igék: felnégyel.
négyelés; négyelő.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
