népszerűség
népszerűség főnév -et, -e (ë, e) (csak egyes számban)
1. <Gyak. megszemélyesítésként.> A tömegeknek v. bizonyos körnek, rétegnek, közösségnek vki, vmi iránt megnyilvánuló rokonszenve, szeretete, tetszése, helyeslése mint közhangulat. A népszerűség szárnyaira ← emel, kap, vesz vkit; a népszerűség fényében, sugaraiban sütkérezik. Az indítványnak nem volt nagy népszerűsége. Nagy népszerűségnek örvend. Hajhássza, keresi a népszerűséget. [A szájhősök.] S oh mi vakság! fölemelte még a | Népszerűség őket paizsára, Az elámult sokaság, miképen | Megváltóit, karjaiba zárja. (Petőfi Sándor) Nem kellene annyira vadászni a népszerűséget … (Tolnai Lajos) Divatba hozta a kisasszony lányait, és okszerű vezetéssel nagy népszerűséggel övezte házát. (Krúdy Gyula) || a. A népszerű (1) melléknévvel kifejezett állapot; közkedveltség. A népszerűség átka, terhe. Néha szinte már kellemetlen volt számára ez a nagy népszerűség. || b. Vkinek, vminek népszerű (1) volta. Az író, a színész, a tanár népszerűsége; az árucikk, a terv népszerűsége. Népszerűsége miatt nem mellőzhették. [Széchenyit] azzal fenyegették, hogy nagy népszerűsége után közel van ahhoz, hogy macskazenét kapjon. (Jókai Mór) A nagyhatalmú férfiú nem. tehetett egy lépést sem, hogy társaságát ne keresték volna gavallérok, akik. Falstaff úr népszerűségében… akartak sütkérezni. (Krúdy Gyula)
2. (ritka, régies) Népiesség (1). A népen és népszerűségen nem parasztot és parasztságot kell érteni. (Berzsenyi Dániel)
népszerűségi.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
