numerus
numerus [ë] főnév -t, -ok, -a
1. (régies) Szám (főleg 1, 4, 5, 8). Egy fiatal embert látok fogva ablakomból. Az a 26. – d. numerus alatt tartatott. (Kazinczy Ferenc) Az éjszaka három numerust álmodtam. (Szigligeti Ede) || a. (régies) Lerajzolt, leírt szám (3); számjegy. || b. (iskolai, régies) Osztályzat, érdemjegy.
2. (irodalomtudomány, régies) <Prózai és verses művekben> a mondatok felépítésének arányossága és jó hangzása. A közönséges írásokban is módivá kezd lenni a franciás numerus. (Csokonai Vitéz Mihály) Mint jó levesbe hus, Szükséges volna versbe numerus. (Arany János)
numerusos.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
