nyegle
nyegle [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév ..lén, ..lébb
1. (régies) Kérkedő, dicsekvő, fennhéjázó <személy>. Nyegle férfi … magát Dicséri egyre, joggal-jogtalan. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. Öntelten, kihívóan hányaveti, éretlen, ill. nagyképűen hetyke <személy>. Nyegle ficsúr; nyegle grófi ivadék. [A báró] nyegle fráter, testben, lélekben satnya s amellett fennhéjázó, önhitt és bolond. (Mikszáth Kálmán) Érzéki asszonyok, . nyegle divatbábok, üresfejű katonák keringtek tarka zűrzavarban. (Ady Endre) || a. Ilyen személyre jellemző <magatartás, megnyilatkozás, ill. ennek kifejező eszköze>. Nyegle viselkedés, modor; nyegle hang. A démon örökös kacajjal Csábitva, nyeglén jár elől. (Reviczky Gyula) Nagyon örülök! mondá nyeglén raccsolva … (Mikszáth Kálmán)
3. (régies) Csaló, csalárd <személy>. Az író nyegle könyvárus nyerészkedő segédkezése mellett küldi művét világba. (Madách Imre) Hadd ne halljak nyegle művészt, Hazug költőt, szónokot! (Gyulai Pál)
II. főnév ..lét, ..léje [e]
1. Nyegle (1–2) személy, főleg férfi. A nyegléket sosem bírta. Üsd a nyeglét, ne kíméld a botot. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (elavult, irodalmi nyelvben) Szélhámos, szemfényvesztő, sarlatán. Egy nyegle, talyigán, trombitaszóval, tömegtől környezve megjelen, s a szín közepén megáll. (Madách Imre) Elhitte a szédelgő nyeglének, hogy az neki egy forintból kettőt tud csinálni. (Jókai Mór)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
