nyegleség
nyegleség főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
1. A nyegle melléknévvel kifejezett (emberi) tulajdonság. A nyegleség mindig ellenszenves. Ezt a krumplit megkóstolhatja, Vilma kisasszony – … mondta az alszolgabíró, de mint elbeszélésünk folyamán kiderül: nem nyegleségből. (Krúdy Gyula) || a. Vkinek, vminek nyegle volta, természete. Beszédének, modorának, viselkedésének nyeglesége. Nyeglesége kibírhatatlan. Letörjük a nyegleségét. Valami kis nyegleség mutatkozott Gyurin … Különös, fumigáló hangon beszélt, rosszul leplezte fölényét. (Mikszáth Kálmán)
2. Ennek megnyilvánulása: nyegle cselekedet, beszéd stb. A közönség már torkig van nyegleségeivel.
3. (elavult, irodalmi nyelvben) Szemfényvesztés, szélhámosság. Az ember akárhová ment, mindenütt asztalt … táncoltattak, a bútorokba idézett szellemnek kopogni kellett a kérdésre … Az egész tüneménynek kilenctized része nyegleség. (Jókai Mór) Gyűlöli az irodalmi nyegleséget és üzérkedést. (Gyulai Pál)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
