nyelvérzék
nyelvérzék [v-é] főnév
1. Vkinek az az ösztönös készsége, mely anyanyelvének helyes használatában, az anyanyelv eredeti sajátosságainak az idegenszerűségektől való megkülönböztetésében nyilvánul. A nyelvérzék fejlesztése. Stílusa fogyatékos nyelvérzékről tanúskodik. Szabó Dávid latinizmusba nem azért süllyed, mintha a magyart rosszul tudná, vagy füle, nyelvérzéke eltompult volna az igazi magyar szólás iránt. (Arany János) Kétségbeejtő zagyva nyelven beszél; stílusában, minden mondatban küzd a magyar nyelvérzék az idegenszerűség vágyával. (Móricz Zsigmond)
2. Vkinek az a tulajdonsága, amely idegen nyelvek szabályainak, használatának könnyű, ill. nehéz elsajátításában nyilatkozik meg, s ezáltal könnyen, ill. nehezen tanul meg idegen nyelveket. Jó, rossz nyelvérzéke van.
nyelvérzékű.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
