nyelvújító
nyelvújító [v-ú] melléknév és főnév
I. melléknév A nyelvnek új szavakkal, szóképekkel, fordulatokkal való gazdagítására, fejlesztésére irányuló <mozgalom>, erre törekvő, ezzel tevékenykedő <személy> Nyelvújító irányzat, mozgalom; nyelvújító író, költő, tudós.
II. főnév Nyelvújító személy; neológ. A nyelvújítók munkássága révén sokat fejlődött a magyar nyelv. Hiába a nyelvújítók tisztítási hadjárata: … „a muszáj sohasem fullad a Dunába”, azt mondja egy nagyon régi példabeszéd. (Jókai Mór) Hajdanában nálunk … nem volt taps. Csak tapsolni tudtunk. A tapsot a nyelvújítók ebből az igéből teremtették, egy kis műtét által. (Kosztolányi Dezső)
nyelvújítói.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
