nyögés
nyögés főnév -t, -ek, -e [ë, e] (hangutánzó)
1. A nyög (1, 3) igével kifejezett cselekvés, hangjelenség, megnyilvánulás; az a tény, hogy vki nyög. Halk, keserves, kínos nyögés; beteg, terhet vivő, nehezen székelő ember nyögése. Fájdalmas nyögése a szomszéd szobába hallatszik. Mentemben egy fedél alatt nyögést | hallottam. (Katona József) Boldogtalan kis csecsemő! | Rekedt nyögéssel szíja, szívogatja Anyjának száraz emlejét. (Petőfi Sándor) Körülöttem nyögések, sóhajtások hallatszottak. (Babits Mihály) [Az asszony] nyögését alig bírja elfojtani, nagybetegen fekszik. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Keserű, fájdalmas panasz(kodás), sóhaj(tozás). Elcsendesedtek társaim is, … nem merik … zárhelyünknek [= börtönünknek] Felfakadó panaszos nyögéssel Mély hallgatását félbeszakasztani. (Bacsányi János) Elszakadsz tőlem, szeretett barátném! … | Jaj! sem a sérűlt szerelem nyögése, Sem kegyességem, sem az ég hatalma Vissza nem adnak… (Berzsenyi Dániel) Nem szólhatok; nyögésem néma jaj; Szó és fohász kihalnak ajkimon. (Vörösmarty Mihály)
3. (bizalmas, rosszalló) Akadozó, nehezen érthető beszéd. Nyögéséből alig értettem valamit.
nyögéses.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
