odafelé
odafelé határozószó, mutató odafele
1. <A beszélő helyéről, tekintve> vmely ismert v. szóban forgó távolabbi hely, cél felé. Amikor odafelé mentünk, találkoztunk vele. || a. Odafelé menve, odafelé menet, odafelé mentemben stb.: útközben arrafelé, az ismert, a szóban forgó hely felé. Odafelé mentünkben kétszer is megpihentünk. || b. <Elbeszélésben:> a szóban forgó távolabbi hely felé v. helyre (az elbeszélés hősének szempontjából). [A férfi] arrafelé nézett, amerre Sághyék laktak, pedig nem is ezen az utcán laktak, hanem a túlsó utcában, de ő átnézett a házsoron, … hogy találja meg az utat odafelé … (Móricz Zsigmond)
2. Útközben arrafelé, a felé a hely felé menet, menve. Odafelé nem találkoztam senkivel. Hiszen odafelé te is jó kedvvel jöttél velünk … (Mikszáth Kálmán)
3. <Útról, ill. időtartamáról szólva:> abban az irányban, arra a helyre haladva. Az út odafelé erdőn vezet keresztül. Odafelé három óráig tart az út, vissza csak kettőig.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
